Azt hiszem megvilágosodtam

2016.12.07

 

Elég rossz tulajdonságom, hogy mindig is globálisan szemléltem és ítéltem meg dolgokat. Ha valami szar, azt nem tudom figyelmen kívül hagyni azért, mert egy-két részlete jó. Márpedig ez a mai világ szar.

Nem mondom, hogy a 80-as évek tökély volt, mert korántsem volt az. Lehet akkor is arról beszéltem volna, hogy szar a világ (bár nem hiszem), de akkor még láttam jövőképet. Ez nagyon fontos: pozitív volt a jövőkép, pozitív volt a hangulat, pozitív volt a világ. Tizenéves koromban még a tévében is olyan dolgokat láttam, amik lelkesítettek.

Amikor a bodybuilding sportot megismertem, hősöknek láttam a sportolókat. Olyan akartam lenni. Rendesen azt hittem, hogy ők a sport és az egészség csúcstermékei. Napfény, edzőterem, vasak, izom - ezt éreztem nekem valónak.

Most korántsem arról a keserű csalódásról akarok írni, amikor rájöttem, hogy mi a valóság. De érinti ezt a témát.

A képen ugyanazt az embert látod tíz év különbséggel. Amikor az átlag fiatalokat látom, a testépítés mélyrepülését, a csodálatos trendi kategóriákat sminkelt cicafiúkkal - akik rendesen buziskodnak a színpadon - mindig elgondolkozom, hogy hogyan történhetett ez meg. Miért teljesen természetes ez a nagyon durva elbuzulás?

És ami az ilyen képek láttán felmerülő kérdés, hogyan tud egy sportolóból ilyen büdös ratyi válni?

Most azonban egyszerűen megvilágosodtam. Rájöttem, hogy korántsem arról van szó, amire gondolok.

Ez nem egy folyamat az embereknél. Nem változnak meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képen látható (amúgy külföldi) ratyisrác nem volt szent régebben sem. Egy testépítőt látsz az "ilyen volt" képen, de eszedbe sem jut, hogy ez simán a "nem is edzek kox nélkül" vonal (konkrétan tudom), és ez bizony akkor is szar, ha volt hozzá fizikuma.

Valójában nem volt ő faszagyerek akkor sem: kis divatbuzi majom volt, csak akkor éppen a bodybuilding volt a trendi a faluban. Most meg a szarrátetovált szelfiző lumberszexuális köcsög a divat, ezért ezt nyomja - ráadásul ez kényelmesebb is.

Csak hogy értsük: tíz-húsz éve a magamutogató, önimádó kis köcsögöknek nem volt platformjuk, ez esetben fel kellett menni a színpadra. Tele kellett koxolni magát, évekig edzeni kellett, ki kellett állni. (Ez utóbbi volt gondolom a legkönnyebb.) Ma már elég egy szelfi a faszbúkon, hogy mutogathasd magad.  A két képen pontosan ugyanazt az embert látod, csak látszólag máshogy néz ki. 

Az emberek nem változtak meg: szarok voltak eddig is, szarok lesznek ezután is. A trendek változtak meg, azok lettek egyre rosszabbak. (Ez egyébként nem véletlen, szerintem manipulálják ezt a sok birkát.) Az emberek pedig bármilyen trendet megesznek. Sőt, kiszolgálnak.

Van azonban egy jó hírem: csak azért, mert egyre többen ratyik, nem kötelező annak lenni. Még akkor sem, ha esetleg a jövőben már ki fognak röhögni azért, mert nem vagy buzeráns.