És akkor Kevin Levrone megnyerte a Mr. Olympiát!

2016.09.19

Hatalmas ováció fogadta Kevin Levrone-t a színpadon. Kevin visszatért 52 évesen hogy végre megszerezze a Mr. Olympia címet. A közönség meg volt érte őrülve. Igen: tényleg mindenki hülye! 

Van ugyanis egy apró probléma: Kevin szar volt. Tudtuk, hogy szar lesz, ez nem is volt kérdéses. Nem is értettük, hogy miért kell ez?

Megmondom miért: mert Kevin egy hős. Kevin visszatért, hogy hősként bizonyítson a sport és az emberiség oltárán. Hogy mit is bizonyítson? Az emberi akaraterő szentségét. A sportba vetett hitet. Hogy 52 Évesen Is Lehet Indulni A Mr. Olympián, Ha Küzdesz, Csak Akarnod Kell. (Majdnem elröhögtem magam, amikor ezeket leírtam.)

Csakhogy Kevin nem küzdött szart sem. Neki nem kellett kvalifikálni mint mindenki másnak. Lehetne azon agyalni, hogy talán van egy szabály, amely szerint aki indult Mr. Olympián az indulhat újra, de ez nincs így: a mai versenyzőknek is kvalifikálni kell a többi versenyen vagy helyezéssel, vagy pontszerzéssel. Kevin maximum profi kártyát kaphatott volna ismét, hogy induljon a többi versenyen.

Valójában speciális meghívóval indult, ami elvileg létezik, de még soha nem kapta meg senki, csak pont ő, pont most. Valószínűleg senkit nem is érdekel, csak örülünk, mert a legenda visszajött. Azt meg senki sem kérdezi meg, hogy minek?

Mondanom sem kell, hogy Kevin a büdös életben nem tudott volna a Mr. Olympiára kvalifikálni.

Így, hogy benyomták a mezőnybe, jó volt futottak még kategóriába, kvázi megcsúfolni a régi hírnevét. Érdekes, hogy nem készült fel csak úgy, vendégszereplésere, szemináriumra, fotózásra: mindjárt a Mr. Olympia kellett. (Mehetett volna akár egy masters VB-re is, csakhogy ott is agyonverték volna.) 

Megmondom mi a bajom ezzel: Kevin ezt pénzért csinálta. Szarik ő a sportra meg mindenre: valaki megszponzorálta vagy maga a Mr. Olympia menedzsment pénzelte be, hogy legyen figyelem és hype. 

Semmiféle valós sportértékről itt kurvára szó nincsen. Kevin bizonyított: van az a pénz, amiért egy majdnem-Mr. Olympia, a 90-es évek legendája bekészül, hogy utolsó legyen a Mr. Olympián. (Nem tudom pontosan hányadik, nem teszik közzé a teljes eredménylistát, 16. helyezéstől mindenki 16. ez az ún. helyezetlen.) 

És ez senkinek nem esik le: mindenki örül, mint a birkák a nyírásnak. Örülnek annak, hogy Kevin Levrone visszajött pénzért szar fizikummal.

Mint mondtam: visszajöhetett volna bárhova máshova, bármi mást csinálni és én is azt mondanám, ez igen. De totál esélytelenül a Mr. Olympiára? És még meg is dicsérik érte?!

Az "ahhoz képest"- szindróma. "Kevin kurva jó volt ahhoz képest, hogy 52 éves." Ja, de a Mr. Olympia szinthez meg szar volt - a koráról meg annyit, hogy tedd mellé a 48 éves Dexter Jacksont. 

Egyébként én is kurva izmos vagyok ahhoz képest hogy szar vagyok, meg egy etióp éhezőhöz képest is, a péniszméretem meg giga a kínai csecsemőkéhez képest. 

Mindez tökéletes mércéje a mai elbaszott teljesítmény nélküli világnak, ahol nem az értéket, nem a teljesítményt becsüljük, hanem valami piti álhumánus szarság miatt csápolunk olyan dolgoknak, amiket le se kéne szarni. 

Felmegy egy mozgássérült "testépítő" a színpadra valahol hót szar fizikummal, az emberek szétszedik a házat - az nem számít, hogy szar, az a lényeg, hogy mozgássérült. Valaki büszkén bejelenti, hogy buzi, az emberek ujjonganak, mert buzi, ami ugye közismerten baromi nagy teljesítmény. A hátrányos helyzetet tapsoljuk meg ész nélkül, a teljesítmény nem baj, ha elmarad. 

Kevin Levrone meg felmegy a Mr. Olympai színpadra láb nélkül és az agyhalottak vagy ennyire nem értenek a sporthoz, vagy ennyire agymosottak a mai szánalmas PC-birka gondolkodástól. Vagy félnek, hogy kimondják azt, amit valójában gondolnak, mert ha mindenki örül, nekünk is muszáj, ha mást gondolsz, le leszel hurrogva.

Ma már mindenkivel együtt kell érezni és minden szarnak örülni kötelező.