Ez az igazi motoros rock and roll élet!

2016.08.08

 

Amikor az első komolyabb, épített motoromat megvettem és az szinte azonnal beszart, egy haverom mondta nekem a fentieket vigasztalólag. Hamar rájöttem, mennyire igaza van. Szinte életfilozófia.

Amikor elmesélem, hogy szarrááztam motorral, mindig ezt mondom. Persze van, amikor kérdezik: nincs esőruhám? Persze hogy nincs. A franc se akar esni.

A hétvégém frenetikus volt. Motorral mentem a Muscle Beach-re, mert 

a.) legalább motorozzak

b.) dugó van arrafelé, mert özönlenek a Balatonra a parasztok, mintha ingyen adnák

c.) nem tudok parkolni máshogy Siófokon.

A terv az volt, hogy este a haveromnál alszom Keszthelyen. Amikor elindultam - jó későn, ergo sötétben -, láttam, hogy a távolban hegesztenek, ami azt vetíti előre, hogy nem lesz ennek jó vége. Egyszercsak meg is jött - a szerencsére jó meleg - eső. Nem is tudom az eső szó melyik változata illik ide, de elég durva volt.

Nem az a gond ám ilyenkor, hogy pillanatok alatt genitáliáig vizes leszel, hanem hogy nem látod az utat. Olyan, mintha a Millennium Falconnal mennél a hipertérbe, csak itt kissé felülről jönnek a csíkok. Egész extrém látvány a sárga első lámpám fényében, de azért nem volt idegrendszerem lefotózni a közlekedésbiztonsági szempontokat figyelembe véve.

Az embert leköti és meglehetősen zavarja, hogy nem lát. Előny, hogy legalább nem látod, amikor elesel  - mondjuk ez esetben a későbbi kényelmetlenségek elkerülése érdekében érdemes rögtön meghalni. Az még hagyján, hogy nekimész valaminek: a legrosszabb, hogy nem tudod szkennelni az útviszonyokat. Ilyenkor egy kátyú végzetes lehet. Vagy egy macska.

A déli part nyugati végéhez érve aztán elállt az eső és örültem, mert ilyenkor - eső után - a rendszer egyfajta óriás szárítógépként működik, csak nem a levegőt fújja rád valami, hanem te haladsz a levegőben. Azaz van esély eléggé megszáradni, természetesen a Magyar Reumatológusok Országos Szövetségének ajánlása nélkül.

A "Keszthely 6 km" táblánál örültem azért, hogy mindjárt megérkezem. De persze valaki direkt oda is leszervezett egy bazi nagy vihart, így szarrááztam másodszor is, bár sikerült az előzőeket überelni azzal, hogy belementem pár kikerülhetetlen óriáspocsolyába is, ami alulról is adott. A csizmámból ilyenkor már önteni lehet a vizet.

A másnap reggelt ún. hajszárítózással töltöttem. Ez egy elég idegesítő hobbi, ami abból áll, hogy bedugod a gatyád szárába a hajszárítót és vársz, majd megismétled ezt minden ruhadarabbal. 2 óra alatt meg is van és indulhatsz tovább.

Kellemetlen? Igazából leszarom. Maximum az bosszant, hogy ezt a motoromat éppen előtte pár nappal mostam le először. Nem egy nyálmotor, az biztos, nem szoktam mosogatni.

Rommá ázni: azon már csak röhögök. Na ez az igazi motoros rock and roll élet!