Film: Sokkal több mint testőr

2017.10.14

A tréler azt üzente: ez nagyon jó lesz, meg kell nézni. Csakhát hollywood manapság keményen ontja magából a ganét. Megnéztük. Örülünk?

A klasszikus - Whitney Kokain Houston és Kevin Costner főszereplésével készült - romcsi akciófilmre hajazó tréler igencsak megkönnyítette a címfordító szakember dolgát, de maga a film nem süti el ezt a poént.

Még akkor sem, ha tulajdonképpen jutalomjáték a két főszereplőnek, akik közül az egyik "tripla A" besorolású testőrt alakít (vagy ezt kamuzza), a másik meg bérgyilkost. És olyan paradox helyzet áll elő, hogy a testőrnek a bérgyilkost kell védenie, akit amúgy rühell.

Nyilván ez okozza a filmben a komikumot, amitől sokan többet vártak. Erre mindjárt vissza is térek.

Ryan Reynoldsot kedveljük? Nem mindig jön neki össze, meg rohadtul bárgyú is, de simán. Samuel L. Jacksont?

Naná! Innen már nem könnyű elkúrni és szerencsére nem is sikerült.

Sok kritikus fanyalog, hogy nem is olyan vicces ez a film. Tényleg nem olyan vicces. Akad poén, de nem durranak akkorát, hogy felröhögj.

(A legnagyobbat akkor röhögtem, amikor a film egyik jelenetére refektálva megkérdezte a nejem, hogy “és nekem mi a kedvenc virágom" - mivel fogalmam sincs. De nyilván ez nem a forgatókönyvíró poénja.)

Épp csak annyira vicces, mint bármelyik nyolcvanas évekbeli akciófilm az egysorosaival meg a szereplők egymás szivatásával.

De ez egy tisztességes akciófilm, ami persze nem veszi komolyan magát. Sőt: végre egy tisztességes akciófilm. Az meg elég lényeges, hogy egy akciófilm ne vegye, vagy ne vegye túl komolyan magát.

Oké, vannak bazi nagy lukak a sztoriban. Bizonyos szituációkban, mondjuk Amszterdamban hogyan találják meg egymást? Gáz lehetne, de ennél a filmnél ez pont azért nem érdekes, mert ez csak egy akciófilm. Ez nem az Alien Covenant, ami tudományos fantasztikumnak van álcázva, sügér forgatókönyvvel, hogy aztán végül tudományos balfasztikum legyen.

A “Sokkal több mint testőr” (The Hitman's Bodyguardból sikerült ferdíteni) nem ad üresjáratot. Nem nyáladdzik, nem PC-skedik, éppen anyira pörög, amennyire kell. CGI dögivel, de nem hányós, mert van a képekben elég élő dinamizmus, vagy van elég dinamikus igazi kép, ahogy tetszik. Arról meg már lemondtunk rég, hogy egy látkép igazi legyen.

Mellékes téma, hogy mostanában egyre jobban azt veszem észre: a mozifilmek minősége botrányos. Rendesen kiég a kép a fehér részeken. Ezt nem értem. Azt sem, hogy itt miért kellett egy csomó dolgot utólag, digitálisan homályosítani. Nem értem, miért kell úgy csinálni, mintha fényképezővel forgatnának, mintha nem lenne rendes kamera. Mert nyilván volt. Igaz, az analóg filmet már felejtsük el, ez nyilván digitális, de anyám borogass, itt nem egymillió forintos kamerák vannak, hanem kurvasokmliiósak. Szerencsére mindez nem túl zavaró, a film így is jó, de nekem bassza a szememet ez rendesen.

Ami kifejezetten tetszett, hogy viszonylag klasszikus a fényképezés. Nincs állandó kamerarángatás, csak ott, ahol kell. Van benne végig kézikamerás akciójelenet, de az meg jól sikerült. Hihetetlen, de meg lehet ezt csinálni!

A szinkrontól ezúttal nem kell félni, rendesen frankó lett. Jók a hangok, jó a szöveg és némi nyelvi leleményt is sikerült a fordításba csempészni. Kellemetlen ez nekem, de nem jöttem rá, miből fordították a filmben legtöbbször elhangzó megszólítást, pedig szinte a Samuel L. Jackson által alakított figurák védjegye. Eddig senki sem fordította ilyen frappánsan a “motherfucker” kijefezést, hogy “köcsög”. Ami azért is lényeges, mert az összes többi próbálkozás eddig nagyon kínos volt, élén az “anyaszomorító”-val.

A Hitmans Bodyguard kifutóban van a moziban - én se tudtam előbb megnézni, van elég más dolgom. Azt mondom, siess, mert még érdemes elcsípni!