Illa berek, nádak erek, a motorosok gyökerek?

2016.09.22

 

Van egy-két sztereotípia, például, hogy a motorosok jó fej, vagány emberek. Pedig a valóság az, hogy a motorosok átlagemberek motorral - azok nyomorával együtt.

Tudom, hogy elképesztő dolgot fogok most mesélni, de bizony motoros motorosnak nem feltétlenül barátja, hanem sokszor inkább vetélytársat látnak egymásban a kispöcsű nyomorultak.

Ez egy naponta tapasztalható dolog, különösen az ún. köbcentiproblémás egyedeknél. Ők ugyanis valamiért kurvára meg akarják mutatni a másik motorosnak - pl. nekem - hogy gyorsabbak. Mintha versenyeznénk. Vagy a pöcsünket mérgetenénk. Csakhogy én nem versenyzek, inkább röhögök.

XJR 1300. Ez van a motoromra írva, semmi más. (Lespórolták a Yamaha feliratot.)  Japán belpiacos, ami két dolgot jelent: az egyik, hogy két évvel korábban jelent meg ez a változat náluk, mint a világon máshol. (A japánok bizony sok jóságot maguknak tartogatnak.)  A másik, hogy le van korlátozva: 180-as óra van benne és 190-nél letilt. (Az világ többi részén 260-ig van skálázva.) Nem szedtem ki a tiltást belőle, mert nem megyek 190-nél többel. Viszont lefojtva nincs: 1300 köbcentis 106 lóerős sornégyes 3 másodperces gyorsulással. Nem a világ leggyorsabb motorja, de bőven elég: aki ment már ilyennel, mindenki tudja, hogy brutál. Egy hatszázasnak például nem nagyon van értelme erőlködni, pláne egy segédmotoros kerékpár szintű robogónak.

Az egy dolog, hogy a szánalmas robogós nyomik állandóan a boyracert nyomják és úgy erőlködnek, hogy elsőnek lőjenek ki és mindenhova elsőként érjenek, mintha agyért sietnének. 

(Valóban ki tudnak lőni a gyakorlatilag automata váltóból és a nyélgázból adódó maximális fordulaton bőgetés miatt. Érted, váltani se tud a balfasz, de le akarja nyomni a többieket. Esélyük se lenne robogóval, ha egy normális motoros nem alapjáraton indulna, ahogy mindenki szokott, hanem nyélgázon.)

De a rendes motorral közlekedők se sokkal fejlettebbek szellemileg.

Ma például egy újonnan olcsó, középkategóriás, kéthengeres, bátran vállalható, de gyakorlatilag inkább kezdőmotor battyogott előttem, ahogy utolértem a kocsisort a dugóban.

Amikor elérem a dugóban álló kocsikat, lelassítok egy biztonságos sebességre és lassan haladok el közöttük, nehogy valaki rámynissa az ajtót, nehogy rámhúzzon egy autó, nehogy elém lépjen a kocsik közül egy gyalogos, nehogy bekavarjon egy isten barma robogós meg ilyesmi.

Így előztem ki a motorost is, aki a kocsisor végén volt akkor még, de amikor látta, hogy elmegyek a sorok között, elindult utánam és egy idő után elkezdett elképesztően erőlködni, hogy megelőzzőn.

Nem hiszed el, hány nyomoréknak van ilyen nyomora: nemhogy örülne, hogy luk van a seggén és el tud menni az autók között, még előzgeti a többi motorost. Siet bazmeg. Eddig nem sietett, de amikor másik motorost lát, hirtelen sietni kell.

Na, a hülyegyerek valahogy elém került, de szartam rá, ő viszont őrülten szlalomozva próbált minél gyorsabb lenni, hogy aztán többször is simán, laza, már-már unott tempóban utolérjem a lámpánál. A sokadiknál már nagyon röhögtem.

De a csúcs ott jött el, amikor megelőzőtt egy másik motoros hülyét és persze elöjött a kispolgár-motorjához illő vagánymotoros életérzés, ezért lábbal köszönt neki. A lábbal integetés mindig egy élmény, ha akarsz röhögni és szánakozni ezeken a bohócokon.

(A motorosoknál van egy meglehetősen idióta szokás: mindig intéssel köszönnek egymásnak, városon belül is, tehát van, hogy 12 másodpercenként integetni kell. Na ezt fejlesztette tovább valami faszparaszt a lábbal integetésre. Erről írtam ezt a posztot pár éve.)

Leelőzte balról és a jobb lábával elkezdet kapálózni. A másik balfasz meg szintén a jobb lábával visszaintett, de már úgy, hogy le volt előzve, így a főgyökér már nem is láthatta, viszont hátulról baromi mókásan nézett kis a két lábbal kapálózó idióta.

Ez a szellemi színvonal ezekben a körökben is.