Meddig van lejjebb?

2016.08.15

És itt egyáltalán nem csak a magasságra gondolok, hanem a szintre. Törpe mens buzique bazmeg, ez kell a népnek!

A testépítés valahol ott döglött meg (mert morálisan lejjebb van a csúnya halálnál is, mivel azért abban még lehet méltóság) hogy felismerték: ha nem megy, nem kell erőltetni azt az apróságot, hogy nézők is legyenek.

Azaz szépen beletődtek, hogy a bodybuilding nem népszerű. Ami azért vicc mert a '90-es években az volt - talán még te is emlékszel, hogy még a Balatonon is Body Fit gatyában korzóztak az olyan emberek is, akik a súlyzóra azt hitték, hogy középen nyél, két oldalt meg mikiegér fülek.

Érdekes kettősség, hogy bár nagyon nem fogadta el az átlagember a "bodysokat" és mindenkit sültparasztnak néztek, baromi sok igazi versenyző volt és őrületes közönség. Sokat elárul, hogy az Eurosport is adott pár versenyt akkoriban.   

Hogy miért ment ez tönkre, az sok dolog függvénye, hiszen a világ, a popkultúra és a közhangulat is változott.

Konkrétan elbaszódott az egész világ és nem volt meg az akarat, sem a tehetség ahhoz, hogy a sport végét fogjuk meg a dolgoknak. Lehet persze, hogy sosem volt ez cél, lehet, hogy mindig a pénz számított. De akkor még legalább voltak állatok. Az még igazi bodybuilding volt. Akkor még extrém izomzatú férfiak voltak a sportolók, nem szépfiúk.

(Más kérdés, hogy például a női testépítést pont az agyatlan izomtömeg és az ehhez szükséges doppingolás vágta haza:  a sok kretén picsa transzvesztita kinézetű, borostás-parókás férfit csinált magából, amitől a végén még engem is elkapott már az undor, pedig én mindig a sportértéket néztem benne, nem szép nőket vártam. A női testépítésnek teljes joggal kapáltak.)

Sikerült a helyzetet oda fokozni, hogy ma már  kutyát nem érdekli a testépítés, ez ellen pedig nem küzdünk, tehát nem próbálunk nézőket behozni, mert ahhoz munka kell és tehetség. Hanem megpróbáljuk a másik oldalról:  inkább több - mindegy milyen szívonalú - versenyzőt csinálunk, azoknak úgyis eljön apu, anyu, nagypapa, nagymama megnézni a versenyzőt, esetleg a kis buzibarátok.

Több versenyző generálásának módja: könnyebb kategóriák kitalálása. És lehetőleg olyanoké, amelyek jobban hatnak az alantasabb ösztönökre. Magamutogatók, önimádók előnyben! 

Eddigre persze a rendes sportolók már csak maroknyian maradnak, de ez nem számít, a profi szint 20 versenyzője még elég érdeklődést generál, még el lehet velük adni a közben megszázszorozódott tápkieg ipar bullshit termékeit, de már egyre több cég kacsintgat a cicafiúkra meg a bikinilányokra. Azok szorgalmasan pucsítanak a faszbúkon úgyis.

Azt hiszem érthető, miért van sokkal több bikini fiú és lány versenyző: nem kell hozzá tíz évet készülni. Elég szépnek születni, kicsit edzeni, megtalálni egy megélhetési versenyfelkészítőt, barátkozni a gyógyszertárral és lehet vonaglani a színpadon. Ez az ún. esztétikai vonal. 

Igen, van olyan kategória a bodybuilding versenyeken, ahol nem lehet izmosnak lenni egyáltalán, vagy "túl izmosnak" lenni, csak szépnek kell lenni. Elvileg hetero férfiak pontozzák, hogy milyen szépek a cicaférfi versenyzők és milyen frizurájuk meg kisugárzásuk van. 

De mindez nem elég. 

Egyre lejjebb megyünk és egyre lejjebb mennek a "versenyzők" is, nincs gátlás. Nagyon nagy divat lett a testi hibás versenyzők álságos propagálása, ami rohadtul undorító dolog, hiszen valójában senki sem vesz komolyan egy olyan teljesítményt, ami csak attól teljesítmény, hogy a versenyző maradandóan sérült vagy születési rendellenessége van. 

Mondanom sem kell, hogy nagyon jó dolog, ha valaki így is sportol: mi is támogatunk ún. roki-fekvenyomókat, azaz para sportolókat. A különbség csak ott van, hogy ezek a para fekvenyomók meg tudják csinálni a fekvenyomó gyakorlatot és van külön kategória, ahol versenyeznek. Van olyan fekvenyomó, akinek nincs lába vagy nem működik, de olyan, akinek a karja hiányzik, ezért nem tudja a súlyt kinyomni, nincs. Ők komoly testi hiányosság ellenére komoly teljesítményt nyújtanak a maguk szintjén. De nem próbálnak esztétikusak lenni, mert nem azok. Sőt, úgy viselkedni sem próbálnak, mintha épek lennének. 

Ehhez képest az ún. esztétikai "sportág" ünnepli a karok nélküli szerencsétlen nőt, aki nagyon szép dolgot visz végbe azzal, hogy edz, csak kurvára nem kellene mutogatni, mert minden egészséges emberből viszolygást vált ki, meg sajnálatot, de semmilyen sporttal kapcsolatos őszinte érzést nem. Ki a franc gondolja őszintén egy súlyosan testi hibás esztétikai versenyzőről hogy jól néz ki? Senki. Maximum hogy ahhoz képest jól néz ki. Csakhogy ahhoz képest meg nem néz ki jól, hogy a szabályok milyen arányosságot várnak el, mert feltételezik a karokat is, sőt, egy nem zavarba ejtő színpadi formát, így a teljesítmény nem értékelhető. A néma énekest sem díjazzuk, mert szépen tátog.

Létezik ám törpe bikini versenyző is. Van amerikában egy csaj, a jububon találtam infót, negyedik lett egy versenyen? Hogyan? Arányokat nem pontozunk? A saját szabályainkat szarjuk pofán a többi versenyzővel együtt. Mármint őket is, de ők okosan még részt is vesznek ebben. Mert azon senki nem gondolkodik, hogy az egésznek értelme is legyen azon kívül, hogy felmegyünk a színpadra.

A legújabb agyrém pedig a törpe mens buziqe versenyző, aki nem tudom hányadik lett, mennyire tolták előre puszta szánalomból, de kurvára semmi keresnivalója a színpadon akkor sem, ha nagyra értékelendő, hogy lejár edzeni.  

Hogy hogyan lehet pontozni egy törpe versenyző egy olyan kategóriában, ahol csak az esztétikum számít, fel nem foghatom: ezek a szánalmak a saját elveikbe szarnak bele. 

Bár kétségtelen, hogy ezt a kategóriát, meg azt az egész testépítő "sportot" már nincs hova süllyeszteni.