Megnéztem: Alien: Covenant

2017.05.29

 

Elképesztő egy film. Már összemosódik a határ: hajszálnyin múlik, hogy nem lett jó film, de olyan értelemben, hogy nem lett volna nagy ügy jó filmet csinálni. Mégis egy elbaszott agyrémet kaptunk.

Alien - az eredeti. Azaz csodás magyar fordításban a nyolcadik utas, a halál. Gladiátor. Ha csak ezt a kettőt mondom, már szuperlatívuszoknál vagyunk. A közelmúltból a Martian (Mentőexpedíció). Nem sokkal az Alien után a Blade Runner (Szárnyas fejvadász). Na jó ez utóbbi kakukktojás, mert valójában elég szar film, csak Sydney Mead  fantasztikus vizuális világa emeli a klasszikusok közé. Thelma és Lousie.

40 film szerepel Ridley Scott rendezői filmográfiájában és amikor a nagy címek ellenére szembesülsz a Prometheus-szal, nem érted. Először azt gondolod, te vagy a hülye. Jómagam négyszer néztem meg, hogy biztos legyek benne, hogy a film szar, nem én vagyok retardált.

És mivel bukta is lett, Scott megpróbált alienesebb folytatást csinálni. 

A dolog már ott el lett kúrva, hogy eredettörténettel próbálkozott, a szokásos hollywoodi mítoszromboló módon.

Körülbelül annyira voltunk kíváncsiak arra, hogy hogyan alakultak ki az "alienek" (nincs fajnevük egyetlen filmben sem), mint a Star Warsnál a midikloriánokra. 

És mivel a Tervezők tömegpusztító biológiai fegyverének értelmetlen története bukta, a folytatásban pont nem kapunk szinte egyetlen választ sem arra, amely kérdéseket a Prometheus nyitva hagyott - megjegyzem rettentő irritáló módon.

Hogy pont ne legyen igaza azoknak a seggfejeknek, akik védték a filmet, mint üsző a borját, olyan hülyeségekkel érvelve, hogy majd a folytatásban mindenre fény derül. Szerintem meg egy film álljon meg a maga lábán, pláne, ha a folytatásban nem derül fény semmire és nyugodj meg: nem derül fény semmire. 

A Covenantből mint említettem, megtudjuk a lények kialakulásának buta kis történetét. Természetesen a hülye android csinálta őkek, nem létezik olyan az univerzumban, hogy ezek csak úgy kifejlődtek valahol. Kicsit Star Wars meg brazil szappanopera, ahol mindenki rokon, az alien pont Jose Armando unokája. Luke, én vagyok az apád! 

De azt nem tudjuk meg most sem, miért csinálták a fegyvert a Tervezők, miért teremtettek és miért akartak kiirtani minket, valamint miért volt olyan egyszerű kiirtani őket most.

De mindez mellékes. Mert ezt leszámítva is rettenetesen buta az Alien: Covenant.

A sztori annyit tud, hogy a szokásos jelet fogtunk - lemegyünk a bolygóra - meglepődünk/rábaszunk vonalat követi - Alien és Prometheus pepitában - de ettől még lehetne tűrhető. Nem önmagában a történet vérzik el: az agybaj abban van, hogy a szereplők mintha mind szellemi fogyatékosok lennének.

A történet szerint 10 évig tervezték a Covenant űrhajó útját egy megfelelő bolygóra, gyarmatosítás céljából. Aztán elég egy rádióüzenet, hogy mégis inkább egy másik bolygóra menjenek, kockáztatva a küldetést és 2000 hibernált ember életét. Az persze alap, hogy a személyzet is csak műszaki hiba miatt ébred fel (nem mindenki élve) hiszen tök logikus, hogy egyetlen ember sincs a hajón, mindenki alszik, hátha műszaki hiba lesz és mindenki meghal. (Ezt a baromságot nyomta  az utazók című, némileg nyálas sci-fi is.)

Az idegen bolygóra nemhogy szkafander nélkül mennek le, hanem egy rohadt katonai sisak nincs rajtuk, csak sapka (!): meg is fertőződnek az idióták. Aztán minden esetben a lehető leghülyébben viselkednek, mintha csak szimplán öngyilkosok akarnának lenni. 

Az megvan, hogy halálos idegen lényektől menedéket találva, lélegzetvételnyi pihenő közben az egyik hülye egyedül félrevonul valami rohadt fontos indokkal, hogy aztán cseppet sem előre látható módon meghaljon? Meglepődünk, ugye?

Mondanom sem kell, semmi konzekvencia: megfertőződnek vagy arctámadó támad rájuk, mind a kettőnél kitör belőlük a lény, de akkor minek az arctámadó? A Prometheusban miért máshogy zajlott le a fertőzés?

De mint mondtam, a legfájdalmasabb, hogy mindenki hülye. És ehhez sikerült valami elképesztő színészi gárdát toborozni. Nyomikat. 

Nem akarok esszét írni arról, hogy mi a film és mi az a színész, de valahogy úgy képzeljük el, hogy a színészek nemcsak hősi szerepekben de még a karakterszínészként a legkisebb mellékszerepben  is egyfajta idealizált alakok.

Azaz nem átlagjózsik, hanem markáns, valamilyen jellegzetességükben kirívó karakterek, mert a filmhez ez kell. A film mindig is  a túlzásokra épül, mint ahogy a színészet sem hétköznapi, hanem eltúlzott gesztusokkal operál.

Ugyanúgy, ahogy a vászonra túlzó méretek: nagy terek és nagy épületek kellenek - Grand Canyon kell és felhőkarcolók - a színészeknek ugyanúgy erős karaktereknek kell lenniük. Sigourney Weaver minden volt, csak nem szép, de hogy karakteres volt, az kétségtelen. 

Ehhez képest itt a főszereplő egy nyomi. (Meg a többi is.) Nem tudom, hogyan lett színésznő, de ilyen halvány picsát még olyan mellékszerepben sem tudok elképzelni, hogy wc papírt cserél az űrhajón.

Egyedül Fassbender viszi a filmet, de őt meg nem ártott volna sminkelni, mert a tökéletes androidok nem biztos, hogy ráncosodnak. Sokat elmond, hogy egyeten szimpatikus szereplő, karakter vagy színész sincs a filmben.

A legborzasztóbb, hogy ez egy tisztességesen megcsinált film, rengeteg jó díszlettel, (csak néhol szar) CGI-vel. A Covenant űrhajó néha gagyi CGI, a dizájn is gagyi a 82 hajtóművével, az energiagyűjtő napvitorla meg röhejes látványban és az elmélete is az. De egy kamerarángatás nélküli, jól összerakott film. 

Minden adott volt, hogy jó legyen, de fogyatékos szereplőket írtak a sztoriba. Annyira, hogy nem csak fogod a fejed, hanem hiteltelenné válik az egész. Ilyen kibaszott hülye űrexpedíció a mesékben sem létezik. 

Az a baj, hogy ez a halom balfasz hollywoodban minimális fantáziával sem rendelkezik. Nemhogy egy Terminatort, egy Alien filmet nem tudnak megcsinálni normálisan, pedig mintha lenne ezekben egy kis potenciál - érdekes, James Cameronnak sikerült mindkettőt, sőt az Aliens (A bolygó neve: halál) minden idők egyik legjobb filmje lett. 

A színvonal ennyi: vagy egy újabb zárt helyszínen kergetőzünk a szörnnyel és kész, vagy csinálunk egy eredettörténetet, amiben pont azt akarjuk elmesélni, amit nem kéne, így lerombolva a mítoszt. A sztoriban egyetlen jó pont van, de az is csak érintőlegesen: dr. Shaw sorsa nem lett elnyálazva, elég ütős, amikor rájössz, mit történt vele. Más kérdés, hogy éppen dr. Shaw történetének folytatásáért jöttünk a moziba, hiszen a szintén agyrém Prometheus pont az egyedüli izgalmas résznél ért véget.

Ezek tényleg segghülyék. Amin persze egy Star Wars VII után már csak a saját naívságunknak köszönhetően lepődünk meg. Még a szerencse, hogy a beharangozott buzivonal kimaradt.