Minek fényképező, ha van a telefonban is?

2017.04.09

Nem a tárgyhoz tartozik, de nincs közléskényszerem, így mondhatni nem volt mit írni a blogomba. Nem mintha nem történt volna velem egy csomó dolog - de a könyökömön jön ki az írás, nemhogy még hobbiból is írogassak.

Az életem apró sikerélményei azok a dolgok, amikor beoltok embereket értelmes tevékenységekre.

Elég sokan szerették meg a motorozást miattam - pont a napokban találkoztam egy sráccal, aki már csinálja a jogsit. (Sőt, még Kathi Béla is vett motort, ami azt hiszem nyugodtan elmondhatom, hogy elég nagy részt az én hatásom, de erről nem beszélek, mert titok.)

Manapság az emberek a totális agyhalál küszöbén vegetálva nemigen csinálnak értelmes, pláne értékes dolgokat, azon kívül, hogy a közösségi pöcegödörbe fossák a szánalmas életüket. Ami abból áll, hogy milyen szépnek képzelik magukat, mit vettek és mennyi pénzük van, azaz mennyire kibaszottul konzumidióták. (A fitnessz és szépségkultusz is az.)

Pedig nem nagy ügy értelmes dolgokat csinálni: a régi időszámításban, a fogyasztói társadalom elmebaj előtt is ment azoknak, akik épp nem lettek alkoholisták. 

Ilyen kézenfekvő dolog a fotózás is.

Nem profi fotózásról meg fotóművészkedésről beszélek. (Még én se vagyok profi fotós.) Valaha az embereknek volt fényképezőgépe és szokás volt képeket készíteni. Ne keverjük ezt a jelenkor önjelölt vagy valós fotóművészeivel, de semmiképpen se a telefonos fényképezéssel.

A szokásos "ha húsz éve azt mondtam volna..." vonalba tökéletsen beleillik a telefon, amiben fényképező van. Ha húsz éve azt mondtam volna, hogy azzal fogják eladni a telefonokat hogy fényképezni lehet vele, tuti hülyének néztek volna.

Márpedig a százhetvenkettő megapixeles szupertelefon már mindenkinél alap. Látszólag a képminőség is egész jó.

Ennek ellenére kiábrándító hírem van: telefonnal nem lehet fényképezni. Tudok fotóst, aki szívesen fényképez még a telefonjával is, de ő tud fotózni és látja a lehetőséget ebben az eszközben is. 

De az átlagember nem fényképez a telefonnal, hanem felfossa a szart a faszbúkra.

Én akkor sem fényképeznék telefonnal, ha lenne fényképezős telefonom, mert elveim vannak, megadom a módját.

Valami hasonló alapon érdemes tisztába tenni a különbséget aközött, hogy fényképezel egy fényképezővel, vagy kattintgatod a telefonodat - bár ide nem kellenek nagy elvek, mert a gyakorlat, azaz az élet megoldja. Mindjárt megérted, hogyan.

A kérdés nagyrészt nem technikai.  

Az egy dolog, hogy a telefonok mini optikájával milyen képet lehet készíteni - nyilván nagyrészt olyat, ami a telefon kijelzőjén jól néz ki, amúgy meg szar. A többszázezres telefonok persze akár egész jók, tudják egy ötvezenres fényképező minőségét, de ki az a hülye, aki ezért többszázezres telefont vesz? Oké, természetesen jó sok hülye van, de azoknak mindegy.

A lényeg inkább pszichológai: ha van fényképeződ és nálad van, fotózni fogsz és nem csak telefont baszni.

Különbség van a hozzállásban, különbség van a kép minőségében, mert sokkal jobban fogsz képet komponálni - akkor is, ha nem értesz hozzá - fényképezővel, mint telefonnal. Ráadásul van egy-két technikai lehetőséged (pl. zoom), meg hát élből nem hülye nagylátószöged van, ezért nem lesz buta minden kép.

Akarva-akaratlanul is jobb, komolyabb, értékesebb képeket fogsz csinálni még egy egyszerű kompakt géppel is. (Nyilván nem a legszarabbat kell megvenni, de lehet akár használt gép is: már 20 ezerért van használható zoom kompakt gép, 60 ezerért meg már elég komolyat kapsz.)

Ha telefonnal kattintgatsz, a képek annyit is fognak érni.  A fényképezővel fotózni fogsz.

Ma már olyan gépek vannak, hogy érteni sem kell hozzá. Nagyon jó ún. point and shoot gépek vannak, amelyek automatában szuper képeket csinálnak. Még én is használok ilyen gépet, mert nincs mindig idő állítgatni.

Csak azt ne felejstd el, hogy ne szégyelld, ne legyen ciki. (Ha már a kurva szelfi nem az sehol sem, ami egyébként a fogyatékos szint, de ezt ma már senki sem érti.) Menj oda ahhoz, amit le akarsz fotózni és csináld meg a képet a megfelelő helyről. Ha én látok egy motort, ami tetszik, odamegyek, megkeresem a megfelelő szöget és lefotózom. Nem balfaszkodok egy kilométerről valami sunyi képpel, mert nem merek, vagy lusta vagyok odamenni. 

A másik, hogy egyszerűen ne legyél lusta használni. A "majd később csinálunk képeket" dolog az olyan, hogy nem lesznek képek és utólag fogod bánni. Mész fel a hegyre, ott egy fasza őz, szép a napfény, de lusta vagy elővenni a gépet, jó lesz majd visszafelé. Na, annak annyi, visszafelé nem lesz őz és nem lesz jó a fény, meg el is sikkad az egész. A pillanatot nem szabad veszni hagyni. 

Nem kell minden szart lefotózni, (különösen ne fotózd Superbody-n a kurva színpadot kompakt géppel, mert nem alkalmas rá és nem a te dolgod), de számtalan eset van, amit érdemes megörökíteni. Nekem könnyű, mert szeretek motorokat fotózni és gyakran látok érdekes példányt.

Ha veszel egy fényképezőt, máris van egy hobbid.