Szinglizoli odabaszott az edzésnek!

2016.08.20

 

 

Az a szerencsém, hogy kurva jó barátaim vannak, akik rendkívüli módon tudnak szórakoztatni a faszságaikkal.

Meg kell különböztetni az ember baráti és haveri köréban azokat a személyeket, akik magukkal basznak ki folyton, meg azokat, akik veled. Az orientációbeli különbség alapvetően határozza meg a viszonyt, ez utóbbiakkal ugyanis egyáltalán nem kell szóbaállni az első húzásuk után.

Szinglizoli úgy él, mintha direkt minket akarna szórakoztani. Két módszere van erre: a nőiügyei, meg az edzése.

Az előbbiről egyész sorozatot lehetne írni kabaré műfajban, de most az utóbbit mesélném el. Kezdjük talán ott, hogy Szinglizoli igazi hős, aki az edzés-diéta kérdéskört bármikor elmeséli egy csapat óvodásnak, a nyugdíjasklubban, a csajoknak a fagyizóban, bárkinek. (Lehetőleg olyanoknak, akiket egyáltalán nem érdekel.) Edzeni azonban kevésbé szokott jönni. 

Tegnap viszont odabaszott. Pénteken este a Danival edzünk mindig, de nálunk az edzés olyan, hogy be lehet csatlakozni, mert akkor mókásabb és többet tudunk pihenni, meg el tudjuk terelni a figyelmünket arról, hogy edzeni tulajdonképpen egészen szar.

Szinglizoli persze nem akart jönni, de elkaptam és olyan helyzetbe kényszerült, hogy nem merte azt mondani, hogy buzi és nem jön edzeni. A kamu ürügy egyébként nála a "majd otthon leedzek" duma, és egyáltalán nem zavartatja magát attól a ténytől hogy ezt nyilvánvalóan senki sem hiszi el. Már csak azért sem, mert otthon mivel edzene le? A kenyérpirítóval?

Szóval elkezdtünk edzeni, Szinglizoli velünk volt kényszerből. Már az első sorozatnál eltűnt. Lenyomtam én, lenyomta Dani, Szinglizoli sehol. Rá kellett szólni, hogy "jó reggelt, edzés van bazmeg!"

Mi szépen edzünk: lassan, kis súllyal. Fekvenyomások voltak. Ebben az a baj, hogy nem jó az egónak, viszont kurva nehéz. Az idegrendszer elég szépen kifárad. Sima nyomás volt rokipadon, mellé szuperszettbe meredek, tehát 45 fokos mellről nyomás direkt a kulcscsonti tapadás erőltetésére. Szinglizoli cirka két sorozatot elsunnyogott szerintem. Ezzel ki is készültünk, de azért elmentünk ferde padon nyomni pár sorozatot egykezessel. (Ilyenkor egyébként az se biztos, hogy meg tudjuk mozdítani a súlyt.)

Lenyomtam az elsőt, szerencsére könnyű volt; Szinglizoli ott téblábolt mellettünk. Mire Dani is lenyomta, eltűnt. Kérdezem Dani: ez hol van? Azt mondja, szerinte lelépett.

Elhiszed, hogy valaki akkora fasz, hogy lelép edzés közben? 

Az öltözőben találtam rá, éppen a sékerét vette ki a szekrényből,  hogy megigya a félig ellógott edzés utáni turmixot, de visszazavartam, és el is döntöttem, hogy megcsináltatjuk vele az első sorozatot, majd elkezdjük előlről az egészet. Nekünk úgyis kellett még egy, mert 42-es a legnagyobb súlyzó, a 42 pedig a válasz a kérdésre: az élet, a mindenség, meg minden. (Ha esetleg  nem olvastad a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvet, akkor ezt nem érted, vagyis bunkó vagy.)

Gondolkodom rajta, hogy bevezessük a köznyelvbe a szinglizolizás kifejezést azokra, akik előadják a nagyon-komolyan-veszem-az-edzést dumát, de közben basznak az egészre.

Ja, egyébként tegnap azért is el akarta lógni az edzést, mert majd ma reggel akar lejönni. Kérdezte is amikor végeztünk, hogy jöhet-e velünk karozni reggel nyolckor, nyitás előtt. Amúgy is tervezte egy ideje, hogy majd reggel jár, mert este már fáradt. Egyszer se jött eddig.

Azt meg gondolom kitalálod, hogy ma reggel lejött-e karozni?