Zene: Texas - Southside

2018.02.10

A skót banda debütáló albumával nagyot alkotott - az egyik legjobb album vidéken autózáshoz.

1989 jó év volt a zenei kultúrában és nem csak azért, mert végképp kiforrottá vált a hajmetál, hanem mert a popzene is minőséget hozott, ráadásul gyakran rockos elemekkel vegyítve. Akkoriban még mindenki masszívan használta az ún. hangszereket és zenélni is tudni kellett. 

A Texas rockbandának indult (ne keverjük össze a metállal) és az akkori hangulatnak megfelelő, tökéletes melodikus albumot tettek le az asztalra, amiről az I don't want a lover világsiker lett, valószínűleg mindenki hallotta. Ez a legpopulárisabb dal a lemezen.

De nem kell elvinnie a hátán az egész albumot: komplett, kissé melankolikus (de nem ez a kilencvenes évektől kezdődő szuicid fos jellegű), tökéletes soft-rockzenei (vagy pop/rock) album, igazi hangulatzene. Autóban hallgatni tökéletes, Sharleen Spiteri enyhén búgó hangja kellemessé varázsolja a hosszú kilométereket. 

Kár, hogy a Texas ennyire jót nem is csinált többet, majd az évek során egészen elhagyta ezt az érzelmi világot. Ezzel nagyon lágyan írtam le, hogy erős kezdés után tíz éven belül a pop/rockból már csak a pop maradt és fel tudtak mutatni egészen fos számokat, Spiteri szólóalbumairól nem is beszélve, amely ugyan zeneileg és az éneket tekitve minőségi, csak hallgatni fájdalmas.

Ha megfelelő hangulatban vagy, vagy abba akarsz kerülni, a Soutside tízpontos album, szinte minden száma jó, de ha szigorúak akarunk lenni, 5-6 erős darab mindenképp van a lemezen, ami nagyon jó arány.

Texas - Southside